Akár a 600-800-at is elérheti a kóbor kutyák száma Szatmárnémeti utcáin

Szatmár megye több településén - elsősorban a városokban - szinte állandó problémát jelent a kóbor kutyák nagy számú jelenléte. Olyannyira, hogy immár a Megyei Területi Közrendészeti Hatóság (ATOP) is foglalkozott a témával legutóbbi, szerdai ülésén. A megbeszélésen a hatóságok mellett az állatvédő civil szervezetek képviselői is részt vettek.

Az egyik legfontosabb kérdésre, hogy mégis hány kóbor kutya élhet Szatmár megyében, a szakemberek még megközelítő választ sem tudtak adni. A Mixt Service sintérszolgálat szakembere szerint számuk csak Szatmárnémetiben elérheti a 600-800-at. Az Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Igazgatóság adatai szerint meghaladja a 46.000-et a megyében élő ebek száma. A kép valamelyest tisztulhat tavaszra, hisz a törvény szerint február végéig valamennyi gazdának mikrocsippel kell ellátnia az ebeket, a nem fajtatiszta kutyákat pedig sterilizálnia kell. Ezek az adatok alapján pedig képet kaphatunk a megyében élő kutyák számáról. Legalábbis azokról, amelyeknek van gazdájuk. Még pontosabban azoktól, akiket gazdáik csippel láttak el. A gond csak az, hogy február vége a kutyák reprodukciós időszakának az elején van.

A szakemberek attól tartanak ugyanis, hogy sokan inkább letagadják az ebeket vagy megtagadják a beavatkozást, legrosszabb esetben pedig szélnek eresztik kutyáikat, mintsem kifizessék a csip árát. Amely a beavatkozással eléri a 35-50 lejt.

Az állatorvosok természetesen nem bírságolhatják meg a csippelést megtagadókat, legfeljebb feljelentést tehetnek a polgármesteri hivatalnál. Ebből következik, hogy a kóbor kutyák számának visszaszorításáért zajló harc egyik legfontosabb tényezője a helyi önkormányzat. A tapasztalatok pedig igazolják, hogy a másik a civil szervezetek. Képviselőik véleménye azonban megoszlik abban, mi lehet a leginkább eredményre vezető eljárás.

Dorina Somogyi, a Free Life Egyesület vezetője szerint az állatrendőrség (Politia Animalelor) újbóli életre hívása megoldás lehetne. A korábban szintén civil szervezetként működő állatrendőrséget szerinte intézményesíteni kellene, jogköröket kellene biztosítani számukra és a bírságokból akár önfenntartó is lehetne. Carmen Fratila, a Free Life társalapítója viszont abban látja a megoldást, hogy szigorúan büntetni kellene a felelőtlen (a chippelést, sterilizálást elmulasztó, állataikat szabadon engedő) gazdákat, a hatóságoknak pedig ellenőrizniük kellene a törvény betartását.

A számok, a javaslatok és a viselkedésmódok kavalkádjában empirikus megoldással állt elő Maria Ardelean, a nagykárolyi Puffi Egyesület vezetője. Jelen pillanatban ugyanis Nagykároly az egyetlen olyan nagyobb település a megyében, ahol a kóbor kutyák problémája szinte megoldottnak tekinthető. A Puffi Egyesület és a helyi önkormányzat szorosan együttműködve előbb leltárt készített a városban élő ebekről. Ez közel két hónapot vett igénybe. Azóta az egyesület 1836 kutyát sterilizált, közel négyszázat adott örökbe, jelenleg pedig közel 130 kutyát gondoznak a menhelyen. Az egyesület végzi a kutyák befogását, sterilizálást, gondozását, ellátást - az önkormányzat anyagi támogatásával. Hogy ez pontosan mekkora összeget jelent, arra Ardelean nem volt hajlandó válaszolni...

Szatmárnémetiben ezzel szemben a Mixt Service sintérszolgálat feladata az állatok befogása, a Free Life sterilizáltatja és ő felel az ellátásukért is. Elmondásuk szerint az elmúlt két évben hétszáz fölötti kutyát ivartalanítottak, négyszázat is meghaladja az örökbe adott ebek száma, míg jelenleg közel 350 blöki él a menhelyen. Esetükben az szatmárnémeti önkormányzat csak a sterilizálás költségeit fedezi. „Szerettük volna, hogy a polgármesteri hivatal egy biztonsági őrt és egy állatorvost fizessen, valamint minden egyes kutyát támogassanak egyszeri 8 lejjel - ami két napra biztosítaná ellátásukat", mondta Somogyi.

Nagykárolyban ezzel szemben a célok között kutya-panzió és kutyakiképzés szerepel - ezzel is szeretnének saját bevételhez jutni, amiből finanszírozhatják tevékenységüket.

A kutyák csippelése és a nem fajkutyák sterilizálása egy jó lépés lehet a megoldás felé. Ez megkönnyítené a kutyák azonosítását és a nem kívánt szaporulatot is. Szakemberek ugyanakkor kételkednek abban, hogy az ebeket ténylegesen hány százalékban sikerül majd megcsippelni és ivartalanítani. Szerintük járható út lenne, ha az adott polgármesteri hivatalok finanszíroznák a beavatkozást. A legfontosabb viszont talán az lenne, ha végre megértenénk: ami a miénk, azért mi felelünk!